Színhőmérséklet

A színhőmérséklet a látható fény egy jellegzetessége.

Forrás: Wikipedia

Emelkedő hőmérsékletű feketetestek színe. Megj.: Az ábra méréstechnikailag nem pontos

Egy fényforrás színhőmérsékletét az általa okozott színérzet és egy hipotetikus feketetest-sugárzó által létrehozott színérzet alapján határozzák meg. Izzólámpák esetében, lévén, hogy a fény izzásból származik, a színhőmérséklet jól egybe esik az izzószál hőmérsékletével. A nem hőmérsékleti sugárzás elvén működő fényforrások, mint például a fénycsövek esetében közvetlen fizikai jelentése nincsen. Ezért ilyenkor inkább korrelált színhőmérsékletről beszélünk. Elterjedt jelölése: CCT (Correlated Color Temperature)

CIE (1931) xy színtér, benne különböző feketetest-sugárzókkal.

Ergonómia

A különböző színhőmérsékletek befolyásolják az ember hőérzetét és koncentrálóképességét. Tradicionális okokból a színhőmérséklet fordított hőmérsékleti asszociációkat okoz. A kékebb árnyalatok, bár magasabb színhőmérsékletűek, alacsonyabb hőmérséklet érzetét keltik. Hasonlóképp a vörösebb árnyalatok melegebbnek tűnnek. Ennek oka, hogy vörössel az izzást, és tüzet hozzák összefüggésbe, míg akékkel inkább a jeget, vagy a vizet.

Ezért hideg munkahelyeknél az alacsonyabb színhőmérsékletű (melegfehér), míg meleg munkahelyeken inkább a magasabb színhőmérsékletű (hidegfehér) árnyalatokat alkalmazzák. További hatása, hogy a melegebb árnyalatok pihentetőbben hatnak, míg munkahelyeken a hidegebb fehér árnyalatokat használják, ugyanis segítik a koncentrációt.

Fotográfia

A ‘fehér fény,’ mint tudjuk, különböző színű fények keveréke. A különféle fényforrások fényei nem azonos arányban tartalmazzák a fehér fény összetevőit, tehát színük is különbözik egymástól. Az emberi szem bizonyos határok között alkalmazkodik az adott fény színéhez, így a kisebb mértékű eltéréseket mi nem érzékeljük. A fényforrások valós színe az adott fényforrás által kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlásával írható le. Ez a jelleggörbe megmutatja, hogy az adott fényforrás mennyi energiát sugároz ki a különböző színű komponensekből. Az ábrán néhány fényforrás jelleggörbéje látható. A kisugárzott energia nagyságát a görbe alatti terület adja meg.

A látható tartományban kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlására jellemző szám a színhőmérséklet. Mértékegysége a kelvin, jele K. (A színhőmérséklet jele 1972 előtt kelvin (K) volt.) A színhőmérsékletet régebben miredben adták meg, mired = 1 000 000 / K.

Egy ideális termikus fényforrás által kisugárzott fény színhőmérséklete megegyezik annak kelvinben kifejezett hőmérsékletével. A nem ideális termikus sugárzók (például izzószál) és a nem termikus sugárzók (például fénycső) színhőmérséklete megegyezik annak az ideális termikus sugárzónak hőmérsékletével, amellyel azonos színű fényt sugároz ki. Az izzólámpák színhőmérséklete csak kevéssé tér el az izzószál hőmérsékletétől. A termikus sugárzók közös tulajdonsága, hogy az általuk kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlását leíró jelleggörbéjük folytonos. Ilyen folytonos jelleggörbék az ábra a., b. és c. görbéi.

A színhőmérséklet emelkedésével a fény vörös összetevői csökkennek, míg kék összetevői növekedek, tehát minél magasabb a fény színhőmérséklete, annál “kékebb”, és minél alacsonyabb a fény színhőmérséklete annál “vörösebb” lesz a színe. Az ábra c. görbéjén egy magas színhőmérsékletű fényforrás (10 000 K), míg b. görbéjén egy alacsony színhőmérsékletű fényforrás (2800 K) hullámhossz szerinti energiaeloszlása látható. Az a. görbe közepes színhőmérsékletet jelöl (5600 K).

A színes fotonyersanyagok – szemünkkel ellentétben – nem alkalmazkodnak a különféle fényforrások eltérő színhőmérsékleteihez, ezért a filmek gyártása során definiálni kell egy színhőmérséklet értéket, amelynél a film színhelyes képet ad. Nem megfelelő színhőmérsékletű világítás alkalmazásánál, a nyersanyagok feltűnő elszíneződéssel reagálnak a különbségre. A ma használatos filmek többsége napfény színérzékenyítésű napfényfilm, tehát 5600 K-re van hangolva, mivel az általános (ún. fotográfiai) napfény 5600 K színhőmérsékletű. Az ábra a. jelű görbéje mutatja a fotográfiai napfény hullámhossz szerinti energiaeloszlását. Gyártanak még ún. műfényfilmeket, amiket 3200 K-re érzékenyítenek, mivel a speciális fotóizzók 3200 K színhőmérsékletű fényt sugároznak.

A lumineszcens sugárzók (például fénycső, kompakt fénycső, nátriumlámpa, higanygőzlámpa stb.) sávos színképpel sugároznak. Az egyes sávok élesen elkülönülnek egymástól, valamint az átlagos energiaszintből magasan kiemelkednek, tehát az ilyen fényforrások fénye jellegzetesen elszínezi a fotónyersanyagot, így nem (nagyon) alkakmasak fotográfiai használatra. Ilyen fényforrásra mutat példát az ábrán d.-vel jelölt színkép. A színhőmérséklet fogalmát a lumineszcens fényforrásokra is kiterjesztették, de természetesen nem fotográfiai értelemben.

A ma használatos vakuk fénye – a napfényhez hasonlóan – 5500-5600 K színhőmérsékletű, tehát fotográfiai szempontból napfénynek tekinthető.

A napfény színhőmérséklete évszaktól, napszaktól függően folyamatosan változik. Derült időben, átlagos napsütés esetén ez kb. 5600 K. Hajnalban vagy naplementekor a színhőmérséklet 2500 K-re is csökkenhet, viszont borult, párás, ködös időben 6-10 ezer K-re is növekedhet. Nyílt tengeren, illetve magas hegyekben a színhőmérséklet 10-20 ezer K-t is elérheti.

Néhány színhőmérsékleti adat:

  • Gyertya: 1900 K
  • Háztartási izzólámpa: 2800 K
  • Stúdió világítás: 3200 K
  • Reggeli, délutáni alacsony napállás: 4800 K
  • Átlagos napfény, vaku: 5600 K
  • Napos idő, árnyékban: 6000 K
  • Nappal, kissé felhős égbolt: 8000 K
  • Borult, ködös idő: 10 000 K

Felvételkészítésnél a fény színhőmérsékletének módosítására színhőmérséklet módosító szűrőket alkalmaznak. Ezek a szűrők, narancs (ámbra) vagy kék árnyalatukkal, fokozatuknak megfelelően csökkentik vagy növelik a rajtuk áthaladó fény színhőmérsékletét. A legáltalánosabban használt színhőmérséklet módosító szűrők a skylight szűrők, amelyek kis mértékben csökkentik a fény színhőmérsékletét, melegebb tónusúvá teszik a képet. A legtöbb ilyen szűrő egyben az UV-tartomány egy részét is kiszűri. A konverziós szűrők lehetővé teszik, hogy műfény megvilágításban napfény film alkalmazásával, illetve napfény megvilágításban műfény film alkalmazásával is színhelyes képet kapjunk. A 85 (KR-12) jelű (narancs színű) konverziós szűrő 5600 K-ről 3200 K-re, míg a 80B (LB-12) jelű (kék színű) konverziós szűrő 3200 K-ről 5600 K-re módosítja a színhőmérsékletet.

A digitális fényképezőgépek többségénél lehetőség van a kívánt “nyersanyag színérzékenyítés” beállítására. Ezt a videotechnikából átvett “fehéregyensúly-állítás” (régebbi szóhasználattal “fehérszint-állítás”) kifejezéssel jelölik. Az olcsóbb eszközöknél ez néhány előre programozott lépésben történik, drágább, illetve professzionális eszközöknél az előre programozott lépések mellett lehetőség van folyamatos hangolásra is.

Szabványokkal kapcsolatos tévhitek

A szabványokkal, a szabványosítással kapcsolatban nagyon sok téves információ kering még a szakmát értő módon művelők között is, cikkünkben ezeket a tévhiteket próbáljuk eloszlatni.

Forrás: Magyar Szabványügyi Testület

Tévhit Tény
Az MSZT kormányzati, az állam által fenntartott szervezet, az adófizetők pénzéből gazdálkodik. Az MSZT nem kormányzati szervezet, nem az adófizetők pénzéből gazdálkodik.
Az MSZT a szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény szerint köztestület, amely a törvény által előírt feladatokat látja el, működésére az egyesületekre irányadó szabályok is vonatkoznak.
Működésének forrása a törvény szerint:

  • a tagdíj,
  • a nemzeti szabványok értékesítéséből befolyt bevétel,
  • a tanúsítási tevékenységből származó bevétel,
  • költségvetési támogatás a nemzetközi együttműködéshez,
  • a nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj,
  • szolgáltatásainak díjai,
  • adományok.

Az MSZT bevételeit, forrásait csak a szabványosítási törvény szerinti feladatai ellátására használhatja.

Tévhit Tény
A szabványok figyelmen kívül hagyása nem jár hátrányos következményekkel, mivel a szabványok alkalmazása önkéntes. A szabványok figyelmen kívül hagyása súlyos gazdasági és jogi következménnyel járhat mivel a szabványok – az Európai Unió műszaki jogalkotásának egyik legfontosabb alapelve szerint – a jogszabályokban meghatározott alapvető követelmények teljesítéséhez kínálnak önkéntesen alkalmazható megoldásokat. Ezek figyelembevétele esetében – ugyancsak európai uniós, de már jogkövetési alapelv szerint – vélelmezni kell a jogszabálynak való megfelelőséget és ezt tilos vizsgálattal ellenőrizni.

Az önkéntes szabványok, akár van, akár nincs kapcsolatuk a jogszabályokkal közmegegyezéssel születnek. Kidolgozásukban – érdekeik, érdekérvényesítési igényük szerint – a gazdasági minden szereplője és a jogalkotók is részt vehetnek. Tartalmuk azokat a kiadásukkor ismert műszaki követelményeket, technológiákat, vizsgálati/ellenőrzési módszereket, tehát a technika mai állását tükrözik vissza, amelyek a közmegegyezésben részt vevők számára (esetenként kompromisszumok árán) elfogadottak.

A szabványok általános és ismételten alkalmazható eljárásokat és műszaki megoldásokat adnak, amelyeket közmegegyezéssel fogadtak el, és optimális megoldást kínálnak a különböző érdekelt felek számára. Érvényes szabvány szerinti termék, szolgáltatás esetén feltételezhető, hogy az azt alkalmazó, a műszaki fejlődés elfogadott színvonalának megfelelően, kellő gondossággal járt el.

Az előzőekből következően a szabványok figyelmen kívül hagyása estében:

  • korlátlan ideig elhúzódhat és beláthatatlan mértékben költségesebbé válhat a termék/szolgáltatás piacra jutása, mivel nem vélelmezhető a jogszabályoknak való megfelelőség, hanem külön eljárással kell igazolni, hogy a választott megoldás kielégíti a jogszabályi követelményeket (egyenértékű vagy jobb, mint a szabvány szerinti);
  • külön és részletesen meg kell határozni a műszaki tartalmat és az ellenőrzés módját a szabványra hivatkozás helyett a szerződéses jogi kapcsolatokban és a pályázatokban (kiemelten a közbeszerzési pályázatokban), hogy azt a szerződés teljesítésben és ennek ellenőrzésbe közreműködők felek, valamint az esetleges későbbi jogi eljárásokban résztvevők értsék és elfogadják;
  • elvész a szabvány adta védelem az élet-, egészség-, környezet- és vagyonvédelmi események kapcsán (külön eljárással kell igazolni, hogy a szabványtól eltérő megoldás egyenértékű a szabvány szerintivel és ez egy már bekövetkezett balest vagy kár esetében már szinte lehetetlen).
Tévhit Tény
A „szabványosításnál egy fokkal jobb”, ha a jogszabályok, illetve a kötelező műszaki szabályzatok (is) tartalmazzák a szabványokban közreadott (ajánlott) műszaki jellemzőket és megoldásokat, vizsgálati és értékelési eljárásokat. A szabványok vagy előírásaik átvétele jogszabályokba vagy kötelező műszaki szabályokba komoly hátrányt jelent a gazdaság szereplői számára és súlyos zavarokat okoz a jogalkotásban és a jogkövetésben. Az Európai Unió tagországai számára ugyanis kötelező alapelv, hogy a műszaki jogszabályok csak alapvető követelményeket tartalmazzanak, a szabványok pedig ezek teljesítéséhez kínáljanak önkéntesen alkalmazható megoldásokat.

Ezeknek az önkéntesen alkalmazható megoldásoknak a kötelezővé tétele jogszabályban vagy műszaki előírásban

  • a jogalkotót teszi felelőssé a szabványból átvett, részletes előírások helyességéért;
  • akadályozza az áruk/szolgáltatások szabad áramlását az egységes európai piacon, mert diszkriminatív módon csak egyetlen megoldást tekint elfogadhatónak, kizárva az egyéb, ezzel egyenértékű, vagy jobb megoldásokat, ami EU-szintű eljárást (büntető szankciókat) von maga után;
  • akadályozza az innovációt, a műszaki fejlődést, új megoldások alkalmazását, mivel önkényesen csak egyetlen lehetőséget tekint jogszerűnek;
  • elkényelmesíti a gyártókat, a szolgáltatókat, gyengíti piacképességüket, mert nem kell (nem lehet) új, korszerűbb, gazdaságosabb megoldást, technológiát keresniük, így hátrányba kerülnek azokkal szemben, akiket nem köt egy önkényesen jogszabályba foglalt megoldás;
  • zavart kelt a jogkövetésben, mert az európai szabványok és változásaik kötelező átvételével ellentmondás/eltérés lesz a jogszabályokba beemelt korábbi szabványelőírás és az új, vagy megváltozott európai szabvány között;
  • lerontja, illetve tönkre teszi a szabványok tudástranszferben betöltött szerepét, mert a jogszabály konzervál egy esetleg már túlhaladott műszaki megoldást és csak egy részleges, összefüggései nélküli ismeretlenhalmazt emel ki a szabványból.

A jogszabály abban az esetben él a leghatékonyabban a szabvány nyújtotta szabályozás előnyeivel, ha kimondja, hogy

  • a szabvány alkalmazása esetén vélelmezhető – vélelmezni kell – a jogszabály adott követelményének a teljesítését,
  • a szabványtól eltérő megoldás legyen legalább a szabvány szerintivel egyenértékű, vagy annál jobb és külön eljárással kell igazolni a jogszabály adott követelményének a teljesítését.
Tévhit Tény
A szabványosítás során egyéni, illetve lobbi érdekek érvényesülnek. A modern szabványosítás egyik legfontosabb ismérve a teljes konszenzuson alapuló, előre meghirdetett, szabványosító műszaki bizottságban történő, a szabványosítás tárgyát képező szakterületen érdekelt összes fél önkéntes közreműködésével megvalósuló szabványalkotási folyamat. Ennek a részrehajlás-mentességét az egymással harmonizált nemzetközi, európai és nemzeti eljárásrend, valamint az garantálja, hogy minden érintett fél – alkalmanként még az ellenérdekeltek is – részt vehet a szabványalkotásban (és remélhetően él is ezzel a lehetőséggel). A szabványosítás nem csak nyilvános, de teljes mértékben transzparens műszaki tevékenység. A szabványosító műszaki bizottság tagjai szabadon véleményezhetik a tervezetet, és ha bármely okból nem alakul ki konszenzus, akkor a tervezetből nem lesz szabvány.
Tévhit Tény
Egy idegen nyelvű külföldi nemzeti, európai vagy nemzetközi szabvány fordítása egyenértékű a szabvány MSZT által, nemzeti szabványként kiadott magyar nyelvű változatával. Idegen nyelvű szabvány fordítása nem egyenértékű magyar nemzeti szabványként való megjelentetésével, mert:

  • engedély nélküli fordítás esetében sérül a szabványokkal kapcsolatos szerzői jog*;
  • a fordítás pontosságáért, a forrásszabvánnyal való egyezőségért nem vállal felelősséget szabványosító szervezet;
  • a fordítás jogállása nem azonos az eredeti (hivatalos, idegen nyelvű) forrásszabvány jogállásával;
  • fordítás esetében nincs garancia az eredeti szabvány változásának követésére (pl. szövegmódosítás);
  • a fordításból nem derül ki, hogy a forrásszabvány mióta érvényes (ha az még), helyettesít-e, vagy kivált-e más szabványokat;
  • a fordításban szereplő szakkifejezések, fogalmak nem egyeztetettek a többi (esetenként több tucat) szabvány által is alkalmazott kifejezésekkel, az összehangolás nem garantált, illetve az eltérésekért senki nem vállal felelősséget.

Megjegyzés: Az eltérő fordítások (értelmezések) a szerződéses kapcsolatokban súlyos, pénzügyi következményekkel és bírósági eljárásokkal járó zavarokat okoznak.

 

Az idegen nyelvű szabvány magyar nyelvű változatának kiadása tehát nem egyszerűen a forrásszabvány fordítása, hanem magyar nyelvű értelmezése, a forrásszabvány tartalmát pontosan visszaadó, annak tartalmával azonos, a magyar szabványrendszerbe illesztett hiteles dokumentum kialakítása és közreadása.
Idegen nyelvű szabvány magyar nyelvű változatának megjelentetésére az egyetlen jogszerű, hivatalos megoldás a Magyar Szabványügyi Testület által kiadott, az idegen nyelvű forrásszabvánnyal megegyezőséget garantáló magyar nyelvű nemzeti szabvány. A forrásszabványnak ez az egyetlen lehetséges HITELESmagyar nyelvű megfelelője.

Tévhit Tény
Az MSZT ingyen megkapja az európai, a nemzetközi és a külföldi nemzeti szabványokat, amiket azután a Szabványboltban értékesít. Az MSZT minden általa bevezetett és/vagy terjesztett szabványért fizet, vagy tagdíj, vagy jogdíj formájában.
A szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. sz. törvény szerint az MSZT képviseli Magyarországot a nemzetközi (ISO, IEC) és az európai (CEN, CENELEC, ETSI) szabványügyi szervezetekben. A tagság évente közel 100 millió Ft tagdíjfizetési kötelezettséggel jár. A szabványosítási törvény szerinti kizárólagos joga alapján, az MSZT ennek az összegnek a fejében vezetheti be és forgalmazhatja nemzeti szabványként ezeknek a szervezeteknek a szabványait. (Az európai szabványok bevezetése kötelező Magyarország, így az MSZT számára.)
Külföldi nemzeti szabványok esetében bevezetéskor és/vagy terjesztéskor az MSZT-nek jogdíjat kell fizetnie a szabványt kiadó szabványosító szervezetnek.
Tévhit Tény
A szabványoknak – hasonlóan az állam (kormányzat) által kiadott és közzétett jogszabályokhoz – ingyenesnek kellene lenniük. A szabvány nem jogszabály, nem az államigazgatás eszköze (bár ismerete és alkalmazása megkönnyíti a jogkövetést), hanem a gazdaság szereplőinek megegyezése egy termék, folyamat vagy eljárás mindenki által elfogadott módjában, követelményeiben, jellemzőiben vagy ezek vizsgálati és értékelési eljárásaiban. A szabványok alkalmazása – eltérően a jogszabályoktól – önkéntes. A gazdaság szereplői üzletmenetük, gazdasági érdekeik, tevékenységük, azaz üzemvitelük alapján dönthetik el, hogy alkalmazzák-e a szabványokat.

Minden szabványt (a nemzetközi, az európai, a külföldi nemzeti szabványokat egyaránt) meg kell vásárolni az új szabványok létrehozásához szükséges pénzügyi forrás egy részének megteremtése érdekében. A szabványok esetenkénti magas ára sem tükrözi a bennük fellelhető hatalmas ismeretanyagot, a létrehozásukhoz szükséges szakértői munkát (a nemzetközi szabványok 120 ország, az európai szabványok 33 ország, a nemzeti szabványok az adott ország több tucat szakemberének tudását tartalmazzák) és a létrehozásukhoz szükséges folyamat költségeit. A szabványok ára nincs arányban azzal sem, hogy nemzetközi, európai vagy nemzeti szintű megegyezést és elfogadtatást garantálnak, ami még a legmagasabb szintű szakirodalom esetében sem valósul meg, hiszen az egy ember, vagy szűk szerzői csoport magánvéleménye és nem közmegegyezés eredménye.
A szabvány egyik eleme azoknak, a csak pénzért megvásárolható eszközöknek (számítógépes szoftver/hardver, licenc, know-how, szakértői szolgáltatás, szakkönyvek és szakfolyóiratok, alapanyagok, berendezések, szerszámok stb.), amelyek nélkülözhetetlenek a termelés/szolgáltatás/üzemeltetés számára, mint termelő, profitteremtő és költségkímélő eszköz. A szabvány által hordozott ismeretanyag nélkülözhetetlen az innovációhoz (tudástranszfer).
A szabvány ismeretének és alkalmazásának minden gazdasági előnyét és hasznát a gazdaság szereplője élvezi. Saját, szabad, kényszermentes elhatározásától függ, hogy üzleti befektetésként megvásárolja-e azt. A szabvány ingyenes elérhetősége csak akkor lenne indokolt és életszerű, ha a szabványok alkalmazása kötelező lenne, az üzletvitelhez, és az üzemeltetéshez szükséges (pl. az előzőekben felsorolt) egyéb eszközök is ingyenesek lennének, valamint ha a szabványok létrehozásának teljes körű finanszírozására nemzetközi, európai és nemzeti szinten egyaránt, a kormányok és a gazdaság szereplői által külön-külön, vagy együttesen létrehozott pénzügyi források állnának rendelkezésre.

Tévhit Tény
A szabványok bárki általi forgalmazásához, terjesztéséhez, másolásához, közvetlen üzleti célú felhasználásához, teljes szövegének vagy szövege egyes részeinek átvételéhez (esetenként saját szellemi termékként kezelve) nem kell az MSZT engedélye és ezek nincsenek használati/felhasználási díjhoz kötve. A szabványra nem érvényes a szellemi tulajdonjog védelme (copyright). A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.), valamint a nemzetközi (ISO/IEC) és az európai (CEN/CENELEC/ETSI) szabványügyi szervezetek kizárólagos felhatalmazása alapján a Magyar Szabványügyi Testület jogosult és köteles ellátni a szabványok szerzői jogi védelmét. Ez annyit jelent, hogy a szabványokat (beleértve a visszavont szabványokat is) részeiben vagy egészében az MSZT engedélye nélkül másolni, sokszorosítani, forgalmazni, árusítani vagy bármilyen egyéb módon terjeszteni, közreadni tilos. Az ilyen tevékenységek, illetve a szerzői jogok bármilyen módon való megsértése jogszabálysértő magatartás, amelynek összes következményét a jogsértésért felelősnek kell viselnie. Ennek elkerülése érdekében a szabványalkalmazóknak, a szabványok iránt érdeklődőknek, a vállalkozásoknak, az oktatási intézményeknek, a magánszemélyeknek stb. saját érdekükben felül kell vizsgálniuk azt, hogy az általuk alkalmazott, közétett, terjesztett, sokszorosított (akár belső használatra) szabványok vagy szabványrészletek felhasználási módjára van-e az MSZT-től engedélyük. Ha nincs, akkor vagy véget kell vetniük a jogsértő felhasználási mód(ok)nak, vagy haladéktalanul és dokumentáltan kezdeményezniük kell az MSZT engedélyének beszerzését. Ellenkező esetben a szerzői jogok megóvása végett az MSZT kénytelen eljárni a jogsértőkkel szemben és érvényesíteni ajogsértésekből eredő kárigényét.
Tévhit Tény
A gazdasági szereplők üzletmenetéhez, ill. üzemviteléhez szükséges nemzeti szabványok kidolgozását, az idegen nyelvű szabványok magyar nyelvű változatának elkészítését az állami költségvetésnek, illetve az MSZT-nek saját forrásából kell biztosítania. 1995-ben a szabványosításról szóló XXVIII. sz. törvény megszüntette a szabvány jogszabály jellegét. „Elvette” azt az államigazgatástól és „visszaadta” a gazdaság szereplőinek, mint önkéntesen alkalmazható, az adott időszak műszaki színvonalát képviselő, közmegegyezéssel létrehozott, a gazdaság működését támogató eszközt. A szabvány visszanyerte eredeti, 1948 előtti rendeltetését, szerepe ugyanaz, mint minden piacgazdasággal rendelkező országban (így az Európai Unió országaiban is). A szabványok egyre inkább felértékelődnek és elsősorban a gazdaság szereplői számára válnak fontossá.
A törvény a Magyar Szabványügyi Testületet hatalmazta fel a szabványok kiadásának kizárólagos jogával. Az MSZT törvényes működését felügyelő állam tehát, csak mint a jogalkotáshoz és jogkövetéshez szükséges közhasznú szabványok megjelenésének kezdeményezője vesz részt a szabványosításban, következésképpen csak ennek a szabványosítási tevékenységnek a pénzügyi támogatását vállalja.
A szabványok kidolgozásának pénzügyi forrása tehát a gazdaság szereplőinek fontos nemzeti szabványok, valamint a kormányzati szervek által igényelt nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj. Az MSZT csak azokat a nemzeti szabványokat tudja kidolgozni, ill. azoknak az európai és nemzetközi szabványoknak a magyar nyelvű változatát kiadni, amelyeket vagy megrendelnek (finanszíroznak) a gazdaság szereplői, vagy a kormányzati szervek – igényeik szerint – pénzügyileg támogatnak. Erre a gazdaság szereplőit gazdasági (üzletmenet) és működési (üzemeltetés) érdekeik, a kormányzatot a jogalkotás/jogkövetés/hatósági tevékenység, vagy gazdaságpolitikai célkitűzések (pl. központilag támogatott innovációs elképzelések) késztetik.
Tévhit Tény
A nemzeti szabványtervezetekkel, a szabványokkal, a gazdaság szereplői számára jelentős európai, nemzetközi és nemzeti szabványokkal, valamint egyéb szabványjellegű dokumentumokkal kapcsolatos információkhoz az MSZT-nek ingyenes hozzáférést kell biztosítania a gazdaság szereplői számára. A szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. sz. törvény szerint az MSZT-nek gyűjtenie és rendszereznie kell a nemzeti, valamint a magyar gazdaság számára jelentős külföldi szabványtervezeteket, szabványokat és egyéb szabvány jellegű dokumentumokat, valamint nyilvántartást kell vezetnie a nemzeti, a nemzetközi és az európai szabványtervezetekről és szabványokról, valamint a jogszabályok által hivatkozott nemzeti szabványokról. Az összegyűjtött és rendszerezett dokumentumokba és a nyilvántartásokba bárki térítésmentesen betekinthet. Ezeket kérésre, szolgáltatásként, az MSZT saját maga, illetve a külföldi, a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek által meghatározott díjazás ellenében rendelkezésre bocsátja (hozzáférhetővé teszi, kivonatot/másolatot ad).
Az MSZT-nek az előzőek szerinti feladatai ellátásához nincs más forrása, mint a szabványosítási törvény által ezekhez kapcsolt szolgáltatások díja. Ezeknek a – törvény szerint az MSZT működési forrásának minősített – díjaknak kell legalább részben fedezniük a Testület számára kötelezően előírt feladatok/tevékenységek költségeit. A szolgáltatások ingyenessé tétele esetén a költségek fedezetére egyéb forrást kell biztosítani.

2014. 09. 15.


*
A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. sz. törvény, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a nemzetközi (ISO, IEC) és az európai (CEN, CENELEC) szabványügyi szervezetek kizárólagos felhatalmazása és szabályai alapján.

Jelentősen változik az épületek energiatanúsításának szabályozása 2016-ban

2016 januárjától gyökeresen változik az épületek energiatanúsításának szabályozása. Ha nem is kell sutba dobnunk minden eddigi ismeretünket, néhány újdonságra, köztük radikális változásokra is készülhetnek a lakáspiaci szereplők, a felújítani vagy építeni szándékozók. Nézzük a (szerintünk) legfontosabb változásokat!

Forrás: Energiaklub

Új energiaosztályok, új jelentéssel

Már éppen kezdtük megszokni az energiatanúsítvány leglátványosabb elemét, az energetikai osztályokat jelző A+-I-ig terjedő skálát, máris tanulhatjuk az új besorolásokat. Januártól az AA++ jelzi a leghatékonyabb épületeket. A finomhangolás kedvéért (rosszmájúak szerint a naiv ügyfelek megzavarására) AA+ és AA kategóriák is bekerülnek a skálába, aminek az alsó fertálya is bővül: a leggyengébb épületek JJ energiaosztályba esnek majd.

Korábban a C energiaosztály jelentette az úgynevezett referenciaértéket, amihez képest a többi energiaosztályt meghatározták. Ez praktikusan lakóházaknál, a felület-térfogat aránytól függően, egy meglehetősen széles skálát, 110-230 kWh/m2év értéket jelentett. A jövőben a referenciaérték nem egy tartomány, hanem valóságosan egy érték, méghozzá 100 kWh/m2év lesz. Az ennél alacsonyabb energiaigényű házak BB, vagy annál jobb, a többet fogyasztók CC, vagy annál gyengébb besorolásba esnek majd.

tanusitvany_2016_0

Új típusú épület-enegriacímke

Példa: Míg 2015-ben egy 210 kWh/m2év energiaigényű családi ház (felület-térfogazót arányától függően) még C, azaz „követelményeknek megfelelő” besorolást kaphatott, ugyanez a ház 2016. január 1-je után már csak FF, azaz „Átlagos” besorolású lehet. Ez egyébként a korábbinál jobban közelíti a valóságot, hiszen egy ma újonnan épülő családi ház különösebb extrák nélkül eléri a 110-130 kWh/m2év energiaigényt, ezzel pedig a CC (Korszerű) besorolást. Némi plusz energiatakarékos megoldásokkal pedig könnyen jobb besorolásba juthat. 

Mi lesz a régi tanúsítványokkal?

Egy tanúsítvány 10 évig érvényes. Mit csináljon, aki tavalyi vagy néhány éves tanúsítvánnyal rendelkezik? Dobja el? Ne tegye! A 2016. előtti, de még érvényes tanúsítványokat az állami nyilvántartó rendszer, a tulajdonosok kérésére, átsorolja.

Többlakásos épületek: számla alapján is lehet

Szintén újdonság, hogy bizonyos esetekben a 6 lakás feletti épületek a korábbi évek energiaszámlái alapján is kaphatnak energiatanúsítványt. Ez a tanúsítvány azonban csak 3 évig lesz érvényes, utána újra el kell készíttetni. Figyelem, továbbra is az épület tanúsítása kulcsszó, tehát például egy hétlakásos társasház egyetlen lakásának gázszámlája továbbra sem alkalmas a lakás besorolására!

Szigorodó követelmények, kevesebb hő szökhet el

A szigorítás két lépcsőben lép életbe. Ahol állami pénz van a beruházásban (akár új építésnél, akár komolyabb energetikai felújításnál) ott már 2015 januárja óta szigorúbbak az energetikai követelmények. Ilyen pl. a falak, tetők, ablakok megengedhető hőátbocsátcsátási ténytője, ismert nevén U-értéke. 2018 januárjától viszont minden, közpénzből és magántőkéből megvalósuló új építésre és felújításra a szigorúbb értékeket kell alkalmazni. Azaz, ha pályázati támogatással szigetelünk, akkor például a falak U-értéke már 2015-ben sem lehet nagyobb, mint 0,24 W/m2K, míg ha saját pénzünkből tesszük, akkor egyelőre elegendő elérnünk a 0,45 W/m2K értéket, de 2018-tól már mindenkinek az alacsonyabb értéket kell teljesítenie. (Szerintünk egyébként,ha nem is kötelező még, akkor is érdemes a szigorúbbat választani, lehet, hogy picit drágább lesz, de sok szempontból megéri.)

Egyebek mellett, az összesített energetikai követelményérték (vagyis az épületek elvi energiaigényét mutató szám) is szigorodik. Míg korábban egy új lakóház akár 230 kWh/m2év értékkel megkaphatta a használatbavételi engedélyt, addig az új szabályok szerint ez már legfeljebb 140 kWh/m2év lehet.

Néhány példa a szigorodó hőátbocsátási tényezőkre (U-érték, W/m2K)
Épületelem Régi U-érték  Új U-érték
Külső fal 0,45 0,24
Lapostető 0,25 0,17
Padlásfödém 0,3 0,17
Homlokzati nyílászáró (fa, műanyag) 1,6 1,15
Talajon fekvő padló 0,5 0,3

Használatba vétel csak közel nulla fogyasztással!

Messzinek tűnhet még a 2021. január elseje, de tudjuk, építkezéskor csak úgy repül az idő! De mi ez a mágikus dátum? A jogszabály szerint ekkortól már csakis közel nulla energiaigényű épületek kaphatják meg a használatbavételi engedélyt. Erre azért kell ügyelni, mert az építési engedély és a használatbavételi engedély kiadása között évek telhetnek el, így elképzelhető, hogy a korábbi tervek egyik pillanatról a másikra elavulnak. Utólag pedig csak sok költséggel és még több bosszúsággal alakíthatjuk át közel nulla energiaigényűre az épületünket. Érdemes jó előre gondolkodni, és már most “közel nullára” tervezni.

Mit jelent a közel nulla?

Ez az, amin még vitatkoznak a szakértők. A jogszabályban van ugyan hivatalos definíció, de nagyon sok kérdés és szakmai kritika vetődik fel a pontos számításokat illetően. Most érjük be annyival, hogy ha elérjük a 2018-tól érvényes, szigorúbb követelményeket (max. 140 kWh/m2év energiaigény, megfelelő U-értékek stb.) és az éves energiaigényünk 25%-át megújuló energiával állítjuk elő, akkor a jog értelmében már elég közel kerültünk a nulla energiaigényhez, és élvezhetjük hatékony, környezetbarát otthonunk minden előnyét.

A fentieken túl millió, apróságnak tűnő, de a tervezők, az építéshatósági szakemberek számára fontos dolog változik, ami rajtuk keresztül minden építkezőt, felújítót, lakásvásárlót és -eladót érint majd. Rengeteg a vitás, bizonytalan terület a megvalósításban, és sok probléma biztosan csak a gyakorlatban jön majd elő. Bízunk abban, hogy a magyar szakemberek, ahogy eddig mindennel, ezzel is megbirkóznak majd.

Milyen jogszabályokat bújjunk, ha kíváncsiak vagyunk a részletekre?

176/2008 Kormányrendelet az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról

7/2006 TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról

A netjogtar.hu-n könnyen válthatunk a hatályossági időtartamok között.

Felhasznált háttéranyag: Tájékoztató a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozókövetelményekről